Lakni pedig kell!

Amarikai konyha, penthouse, teremgarázs, zöldterasz ..- e szavak hallatán bizonyára tágra nyílna a szeme az írás kedvéért megidézett építésznek, aki a hatvanas évek ki tudja hányadik “ötéves terve”” keretében emelte sorra a megyeszékhely képét ma is meghatározó tömbházak tucatjait. A mennyiségre hajtó építőipar szörnyszülöttei az ablak nélküli konyhák
a gardróbszekrény méretű mutáns gyermekszobák az alapvető higiéniát nélkülözö szemétleöntők
vagy éppen a pincerekesznek nevezett földszinti sikátor. ”
Nos nagyot fordult azóta a világ. A családalapítással kacérkodó fiatalok szemében a mozifilmek magányos hőseinek csupaablak legénylakásai- mégha az a nagyvárosi felhőkarcoló sokadik emeletén is van- sokkal csábítóbb, mint gyermekkoruk megszokott közege…Pedig volt és van előnye a agyonaprózott lakásoknak is. Ha más nem az, hogy félrevonulhatott a sértődött családtag. Azután nem hátrány az sem, ha a sülthal nehéz illata sem telepszik rá mindenre- nem úgy mint egy rosszul szellőző amerikai konyhában. Igaz- ott a szagok a technika ide vágó vívmányai jóvoltából talán minimálisra szelídíthetők. Persze nem kell akkor halat sütni! Le kell ruccani egy gyorsétkezdébe, vagy mikróba szánt vákuumcsomagolt szagtalan- ízetlen “terülj asztalkámat”” kell fogyasztani. Vigyázva arra