Nyolc évvel ezelőtt vonult le a romániai Felsőbányáról az a cianid szennyezés, mely -ember áldozatokat ugyan nem követelt- de a pusztítása az élővilágban hatalmas volt. A folyó mára ismét “él””
ennek ellenére nem szabad megfeledkezni arról
hogy az ember milyen rombolásra képes. ”
2000. január 30-án átszakad Romániában az egyik aranybánya tározójának gátja. Több, mint 100 ezer köbméternyi cianid elindul a Tisza felé, és a szőke folyóban néhány nap alatt óriási károkat okoz. Kiskörénél 150 tonna döglött halat csákjáznak ki a szakemberek, ám a pusztítás ennél jóval nagyobb. Szerencsére magas a vízállás, így a szennyeződés gyorsan hígul. Sikerül érintetlen vízfelületekben megóvni az élővilág minimális részét, mely a későbbi haltelepítésekkel együtt ismét élővé teszi a folyót. A nyolc évvel ezelőtti eseményekre emlékeztek a Tisza parton iskolások, vízügyesek, érdeklődők, a város és a megye vezetői azért, hogy ne merüljön feledésbe az ember és a természet küzdelme. Cianid ma már nem szennyezi a folyót, az ember azonban igen. A szemét -mely a legtöbb esetben nem a nagyvállalatok miatt kerül a Tiszába- mindíg ott lebeg a víz felszínén. A folyóparton összegyűlt diákok tudják: fontos megőrizniük a Tisza épségét. A megemlékezés végén virágokkal éls koszorúkkal köszönték meg a folyónak, hogy legyőzte az emberi felelőtlensélget és újraéledt. A vízen csordogáló virág pedig messze vitte az üzenetet: óvni kell a természetet.