Negyvennégy éve történt az a gázrobbanás, amely tizenhárom halálos áldozatot követelt. A tragédiával összefüggésben egy brigádvezetőt ítéltek négy év szabadságvesztésre.
1976. november másodika reggel 7.52 perckor hatalmas robbanás rázta meg a várost. Az akkori Tóth Ferenc- ma vitéz Szathmári József út- utca 1-3. szám alatti lakóházban gázrobbanás történt. Egy férfi lement a pincébe rágyújtani, a szikra pedig berobbantotta a szivárgó gázt. Tizenegyen lelték halálukat a romok alatt, ketten a kórházban hunytak el, a legidősebb áldozat egy 91 éves asszony volt, a legfiatalabb pedig egy öt hónapos csecsemő. Ma már hihetetlen, de a megyei napilap közölte valamennyi áldozat nevét, életkorát. 24 lakás dőlt romba, 16 vált életveszélyessé, ezeket is le kellett robbantani. Huszonkilenc családot az akkor frissen felépített Jubileum téri sorházban helyeztek el. Az elhunytak hozzátartozói, a sebesültek és a túlélők megsegítésére összefogott a város, az ipari üzemek önként vállalt műszakokat ajánlottak fel az áldozatok javára.
Alig egy évvel a katasztrófa után, 1977. november 16-án a Legfelsőbb Bíróság ítéletet hozott a szolnoki gázrobbanás ügyében- a vádiratban tizennégy halálos áldozat szerepelt. A Szolnoki Városi Tanács útfenntartó osztályának brigádvezetőjét négy év szabadságvesztésre ítélték, egy üzemmérnök egy év börtönbüntetést kapott, két év próbaidőre felfüggesztve. A harmadik vádlottat- a városi tanács műszaki csoportvezetőjét- felmentették. Az ítélet indokolása szerint a művezető “gondatlansága közvetlen összefüggésben van a súlyos tragédiával.” Az üzemmérnök “felelősségét csökkenti, hogy munkahelyén a vállalati vezetők eddig is elnézték, hogy hasonló felszíni földmunkáknál ne szerezzenek be közműrajzot.” “A Legfelsőbb Bíróság a büntetés kiszabásánál tekintettel volt arra, hogy a brigádvezető és az üzemmérnök korábban kiemelkedően jó munkát végzett, s mindketten több kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodnak.”