Ahogy az ilyenkor lenni szokott- pár nap alatt kartondobozok tömege lepi el a lakótelepi kukák környékét. Bizony- bizony vége a Karácsony legizgalmasabb- egyben legköltségesebb epizódjának. Az ajándékokról lefejtett csomagolóanyag a színültig telt szeméttárolók mellé kerül. A korábban belebugyolált termék jó esetben megüti az elvárt színvonalat- így nem utólag kell az éj leple alatt lopva kiguberálni a garancia érvényesítéséhez elengedhetetlen színes kartonbölcsőt.
Apropó- doboz! .. A vonzó csomagolás csábításával dacolva a minap sikerült megfognom az Isten lábát! Magam sem hittem a szememnek, amint az egyik szolnoki nagyáruházban megpillantottam a gyermekem által oly rég áhított korcsolyát. Jobban mondva annak egy dizájnban (vélhetően minőségben is), s ami a legfontosabb- árban lebutított verzióját. Érdekelt is engem, hogy a kétezer forintnál alig drágább termék nincs elegáns csomagolásban..- rögtön megszületett az elhatározás- most, vagy soha. Azon nyomban ráraboltam az utolsó (!) párra, ami véletlenül méretben is megfelelő volt.
A termék olcsóságának első markáns jele a pénztárnál mutatkozott meg. A “gazdaságos”” ár ugyanis sehol nem szerepelt a terméken- ami jópár percre megakasztotta a pénztár mögött kígyózó sor előbbrejutását. Az áruházi alkalmazotton eluralkodó pánikot csak fokozta a sorbanállók növekvő ingerültsége.. addig- addig
míg azt javasolta..mi az
hogy javasolt?- kérte.. könyörgött- mondjunk le a koriról