Az összetartozás szimbóluma

Felavatták az új szolnoki országzászlót, amely közadakozásból jöhetett létre. Csakúgy, mint a régi, amely 1934-től 1944-ig állt az Eötvös téren, amely a magyarság trianoni tragédiáját, s a gyászban szétszabdalt nemzet összetartozását jelképezte. Az új országzászló a Tiszavirág-híd lábánál áll, az ünnepséget pedig megtisztelte jelenlétével a Magyar Köztársaság Országgyűlésének elnöke.

Az országzászlót a rendszerváltást követően több alkalommal is szerette vol a közakarat újra felállítatni. A közelmúltban a Szolnokért Egyesület és elnöke, Szalóki István karolta fel a kezdeményezést és ismét közadakozás révén sikerült a régóta dédelgetett tervet megvalósítani. Az ünnepség a Szigligeti Színház művészeinek műsorával kezdődött, majd Szalay Ferenc polgármester arról beszélt, hogy a szolnokiak mindig győztesen kezdik az évet, hiszen az 1849-es dicsőséges tavaszi hadjárat első sikeres ütközetét itt, a városban vívták. És ehhez, a március 5-ei naphoz kapcsolódik mostantól az új országzászló felavatása is. Az emlékművet nem véletlenül díszti a strázsahalmi tarsolylemez mintája és a rakamazi turulábrázolás – folytatta a szónok. Azért, hogy ez az emlékmű mindenkihez szóljon, mindekihez, aki elfogadja, hogy ez a nemzet erős és egységes és ha ez megvan, akkor a magyarság legyőzhetetlen – jelentette ki Szalay Ferenc, aki a Szolnokért Emlékérem aranyfokozatát adományozta Szalóki Istvánnak. Az országzászló egyben emlékezés azon időkre meg hősökre, amikről és akikről sokan szerették volna, ha elfeledkezünk – ezt már az Országgyűlés elnöke mondta beszédében. Kövér László szerint a XX. század olyan erőpróbák sorozata volt, amelynek során kockára került a nemzet élete, megmaradása. Erőpróbáké, amelyekben csak az előttünk járól kitartása, hősiessége, bátorsága és elszántsága tartott meg bennünket – tette hozzá. Erre emlékeztettek a két világháború között felállított országzászlók, amelyeket aztán sorra leromboltak és most sorra újjászületnek összekötve az életünket – hangsúlyozta a házelnök. Az országzászlót Kövér Láaszló és Szalay Ferenc leplezte le, majd a lobogó a Himnusz hangjaira kúszott fel az árbóc tetejére, majd Hajdú Jenő címzetes apát, főesperes, kocséri plébános áldotta meg a Tisza-parti templomok harangzúgásainak kíséretében. Az ünnepség az emlékezés koszorúinak, virágainak elhelyezésével fejeződött be.