Február hónap legnépszerűbb szentelménye a Balázs-áldás, melyet a katolikus egyházban Szent Balázs püspök és vértanú emlékére osztanak a híveknek. A szertartásban Isten segítségét kérik, hogy a szent közbenjárására óvjon meg a torokbajtól.
Szent Balázs a 3-4. század fordulóján Szebaszte püspöke volt. A legenda szerint visszavonultan élt egy hegyi barlangban, imádkozva vezette népét, tanácsokat osztott és gyógyította a közösséget. Mivel ekkor még egyes vidékeken zajlottak a keresztényüldözések, püspököt elfogták, de hitét nem sikerült megtörni, így halára ítélték. A siralomházban sok csodát tett. Egyszer egy fiút mentett meg a haláltól, amikor kivette a torkára akadt halszálkát. Egy másik alkalommal, amikor a bíró elől visszakísérték cellájába, visszaadta egy asszony sertését, amelyet farkas rabolt el. A nő hálából ajándékot hozott neki; húst, kenyeret és gyertyát, mire Balázs megáldotta őt. E három eseményből alakult ki a Balázs-áldás liturgikus szokása. Az ünnepnaphoz fűződik a már alig gyakorolt, balázsolásnak nevezett népszokás, amikor jelmezes gyerekek csákóval, süveggel a fejükön járták a falut, diákokat toboroztak és adományokat szedtek. Szintén balázsolásnak hívták, mikor a torokfájósokat parázsra vetett alma héjával megfüstölték, hogy a betegséget okozó gonoszt elűzzék.