Egy hosszabb léckerítést is lepipálna a Damjanich Múzeum épülete, ha születésnapi tortáján gyertyák lennének. A város akkoriban harmadik emeletes bérleménye idén ünnepelni, vagy talán ünnepli is százhatvanadik születésnapját.
A vasparipa 1847-es érkezése kereskedelmi és közlekedési csomóponttá tette Szolnokot. Ebben a pezsgésben épült Obermayer Lajos tervezésében és kivitelezésében az a Kossuth téren álló épület, amely ma a Damjanich János Múzeum otthona. Az 1860-ban átadott háromszintes, tetőteres ingatlan eredendőn bérháznak épült, a Monarchia hadserege az itt állomásozó tisztek számára bérelte ki a később Magyar Király Szállóvá lett épület mind a tizenhat szobáját. A főhomlokzati kapun ki- be jártak a konflisok. A klasszicista stílusú bérlemény földszintjén működött a Pesti Biztosító Intézet fiókja, a Szolnok Megyei Takarékpénztár, valamint számos kisebb üzlet. De jutott hely étteremnek, valamint egy kávéháznak is, amelynek gyakori vendégei voltak a művésztelep első generációjának jelesei: például Pettenkofen, Mednyánszky, vagy éppen Deák-Ébner. Többszöri tulajdonosváltás után 1952-ben költözött ide a Damjanich János Múzeum. A közgyűjteménnyé válás jelentős belsőátépítésekkel is járt, így maga Obermayer úr is eltévedne a kiállítótermek, tárlók között, ha ma járna arra.