Élete során csupán egyszer volt halálos veszedelemben. Akkor túlélte, azóta pedig örül az életnek. Azt mondja alkalmazkodni kell, a rosszban is meglátni a jót. Ma köszöntötték a 101 esztendős szolnoki Sárai Szabó Károlyt.
Az Első Világháború kitörésének esztendejében Tiszavárkonyban látta meg a napvilágot. Nem fejtegeti mi a hosszú élet titka- egyet azonban elárul: „Mindig elfogadtuk az életben ahogy jött, mert el is kell fogadni mindnyájunknak és avval élni, úgy cselekedni ahogy az kívánja.„ A 101 esztendős Sárai Szabó Károlyt a Tószegi úti Gondozási Központban köszöntötték ma, ahová felesége elvesztését követően – 2002- óta jár. Kálmán bácsi a vízöntő jegyében született- mégsem elsősorban a vizet, hanem- ahogy ő mondja- a „kortyikát„ szereti. Tavaly- századik születésnapján- három dolgot kívánt magának: egészséget, családja boldogulását valamint- szavaival élve- azt, hogy tisztelettudó kapcsolatba kerüljön egy hölggyel. Nos úgy tűnik minden megvalósult.
Károly bácsi élete a nyilas rémuralom alatt került egyedül veszélybe. Akkor a szerencse segített rajta. Ha rátör az emlékezés, nótázással enyhíti fájdalmát. Jól tudják ezt klubtársai is.
Az ünnepelt ma is maga jár a gondozási központba. Átnézi a napilapokat- sőt- ha érdekeset talál, a többieknek is felolvas. Egész eddigi életét a Cukorgyár környékén élte le, ahol 1928- ban 14 évesen állt először munkába. Szívből szerette tanult mesterségét. Mint kőműves, a kőporozásban találta meg a hivatás gyönyörűségét. Manapság egy dolog hiányzik neki- ám az nagyon: Mint mondja- „elveszett a rugó a lábából„. Hiába keresi, nem találja. Úgy érzi már nem is lesz meg. Abban viszont bízik, hogy százkettedik születésnapjára is saját lábán, segítség nélkül érkezik az gondozási központba.
SzolnokTV ArchívumSzolnokTV Archívum