Doni megemlékezés

A Doni katasztrófára, a harcok során hősi halált halt katonákra és munkaszolgálatosokra emlékeztek a megyeszékhelyen álló világháborús szobornál a szolnokiak. A honi hadtörténet legnagyobb tragédiájának számító esemény kapcsán szinte nincs olyan magyar család, mely elhunyt, vagy eltűnt hozzátartozója révén ne lenne érintett.

A Szent László Hadosztály Honvéd Hagyományőrző Egyesület tagjainak bevonulásával kezdődött a megemlékezés. Szentgyörgyi István eredetileg belvárosban felállított szobra előtt, a Tiszai hajósok terén ezt követően vonultak fel a történelmi zászlók.
A magyar hadtörténet legnagyobb véráldozatot követelő csatájának évfordulóján idén is azokra emlékeztek akik odavesztek a fronton. A második magyar hadsereg 1942. szeptemberében – a megfelelő felszerelések hiányában – már legyengült állapotban érkezett meg a Don folyó vonalához. Novemberben a sztálingrádi csata miatt a németek fokozatosan kivonták csapataikat a doni térségből, így 1943. januárjának elejére a 2. magyar hadseregtől délre húzódó arcvonal összeomlott. A szovjet hadsereg támadása 1943. január 12-én, – 40 fokos hidegben kezdődött meg, mely előrevetítette a tragikus végkifejletet.
Az offenzívában több mint százezer magyar honvéd esett el, tűnt el, vagy került hadifogságba. A legnagyobb véráldozatot azonban mégsem ők, hanem a frontra vezényelt munkaszolgálatosok szenvedték el. Jány Gusztáv vezérezredes, a 2. magyar hadsereg parancsnoka márciusi levelében elismerően szólt katonáiról.
A Tiszai hajósok terén felvonuló szolnoki alakulatok és hagyományőrzők mellett a szolnoki és a Jász- Nagykun- Szolnok megyei hivatalok, iskolák és magánszemélyek rótták le tiszteletüket a megemlékezésen.